Le Petit Tigre, egy igazi francia hölgy

Elmacskátlanodtam. Az én két hollandom Pesten, én meg Franciaországban. És nem tudom egyelőre, mikor fognak utánamjönni. Meglátjuk mi lesz és hogy és mikor, de remélem minél előbb. Esténként nagyon rámjön a hiányérzet, a Big Boy a hülyeségeivel nagyon hiányzik. Tegnap este tudtam, hogy a macskák egyedül vannak, mert a szüleim nem voltak otthon, ettől a tudattól még szomorúbb lettem, tudom, hogy a bolondgomba fekete hülyegyerek mennyire szereti a társaságot. Ehh. És akkor mi történt? JB-ék macskája, aki kerti cica, nem jár be a házba, csak ha gyorsan akarja lerövidíteni az utat a kertből a konyhába, bejött a szobába, letelepedett az ágyra és ott aludt egész éjjel. A lábamban. Nem tudom, hogy együttérzésből, mert tudta, hogy az én cicáim miatt szomorkodom, vagy csakúgy, de aranyos volt. Ő lenne az:

Egyébként elég nehéz fényképezni, mert elég vad, és nem is szokott butát játszani, mint az én két lakáscicám.

Az én gyönyörűm

Én őt úúúúúúúgy imádom! Kivéve hajnali hatkor, amikor a hasamra fekszik és dorombol.

A kisasszonkát is imádom. Ő meg imád az erkélyen lazulni.

Ki szeretne egy ilyen műegérgyilkos hatalmas karmai közé kerülni??:) A képre nagyítva látható, miről beszélek:)

Nekem meg a szivem szakad szét, apró darabokra, hogy az én két cicámat most itthagyom, nélkülük utazom el. De amint lesz rá lehetőségem, repülőre ülnek megint és jönnek. Addig meg jó kezekben lesznek,  anyukám kényezteti őket, imádják a két erkélyt és a sok virágot kint, a bolondgomba hülyegyereknek pedig igazán romantikus pillanatai szoktak lenni Pincevirággal. Reggel-este pedig rohangászás van hármasban. Úgyhogy elvannak. De tudom, hogy a hülyegyereknek hiányozni fogok és ő is nekem, mert olyan jól szoktunk együtt aludni, szorítjuk és szeretjük egymást, ő az én macskám, igazán. Kiválasztott engem, amikor először találkoztunk.