A repülésről annyit, hogy egy hónappal előtte már ment a telefonálgatás a jegyrendelésnél, le lettek adva az adataik, voltunk állatorvosnál, megkaptak mindent, amit kell, kikérdeztünk mindent, elolvastam a tudnivalókat, mégis ért egy kellemetlen meglepetés a reptéren, amikor már megkaptam a beszállókártyát, a macskák is megkapták a dobozokra a matricákat mint csomagok, kifizettem a jegyüket (helyben kell fizetni, kilóra, túlsúlynak számolja a Malév), amikor odavittem a következő asztalhoz őket, ahol a papírjaikat ellenőrzik, bejelentették, hogy a sima, hétköznapi macskadoboz nem megfelelő, különleges kennelben kellett volna hozni őket, így nem engedik fel őket a gépre. De gond egy szál se, menjünk ide-oda-amoda, le-föl (Schiphol Európa egyik legnagyobb reptere, isteni volt végigtúrázni a két megszeppent macskával), és megvehetjük náluk helyben a dobozokat. Drágább volt a két doboz, mint a két macska jegye, de csak nem hagyom ott őket, mit tehettem volna? Most már van csavarral zárható, fémakármicsodás, etetődobozos macskadoboz. Összepityilve, mert baleset történt már Budapesten, az autóban. Szegény szuperhős idegei már nem bírták az izgalmakat. Én beszálláskor izgultam, próbáltam az ablakon át nézni, hogyan pakolják be a csomagokat a csomagtérbe, ott van-e az én két dobozom, nehogy még tényleg a kóreai gépre rakják fel őket tévedésből!
Szőlőszemkisasszony első napja Budapesten, jól látható a szemében az elveszettség.
