Egy év

Régen nem írtam ide, és azóta macskaügyben bizony változtak a dolgok. A két hollandom végleg Budapesten marad, hiányoznak nagyon!
Tigrisünk, akinek neve is van: Lady Rosana, ahogy a másfél évvel ezelőtti bejegyzésben írtam, egy vad kerti cica, nem nagyon szeret fényképezkedni. De gondos utánajárással (szó szerint jártam utána;)), simogatással és ölelgetéssel és magyarázattal, hogy mennyire szép és szeretem őt, végül megszelidült és már egészen belejött a fényképezkedésbe, ahogy már mutattam ezen a képen:

Mert most már mindig az ágyban alszik velünk. Az a cica, aki eddig nem volt hajlandó bejárni a házba! Először mindenki azt mondta, hogy hát, öregszik, a hideg éjszakákat már szívesebben tölti bent... de a kánikulai júliusi éjszakákat már senki sem tudta kimagyarázni!
Az alvó szépség képet is már láthattátok:

 

Persze azért nem kell azt hinni, hogy már nem jár ki tigriskedni a kertbe! Tavasszal is ott van, amikor már lehet élvezni a napsugarakat:

És ősszel is, amikor még lehet élvezni a napsugarakat:

A legjobb viszont nyáron, amikor el lehet nyúlni a (öntöző)medence mellett, és folyamatosan lehet élvezni a napsugarakat:)

Télen hideg a föld, fáznak a cica tappancsai, ezért mindig a korláton ücsörög, mint egy fázós galamb:

Egy dolog viszont független az évszakoktól: a cicahölgy szépsége:)

És ez a kettő a kedvencem róla, már voltak a nem macskás blogban, de a bejegyzés teljességének érdekében:)